MEGMUTATTA A REPEDéSEKET PUTYIN RENDSZERéN A MOSZKVAI TERRORTáMADáS

Az orosz államfő nem tett utalást az Iszlám Államra sem, amely magára vállalta a Crocus City Hall koncertterem elleni pénteki támadást, és amelyre Putyin többször is ellenségként hivatkozott Oroszország hosszú szíriai katonai beavatkozása alatt. Putyin 2017-ben győzelmet hirdetett az Iszlám Állam, más néven ISIS felett – írta meg a The Washington Post. 

Putyin ehelyett szombati ötperces televíziós beszédében azt hangsúlyozta, hogy a négy közvetlen elkövető „Ukrajna felé tartott”, amikor őrizetbe vették őket, és hogy „ukrán részről ablakot készítettek elő számukra az államhatár átlépésére”. Nem vádolta közvetlenül Ukrajnát, amely tagadta, hogy köze lenne ehhez, de a „nácikra” való utalás – ahogy az ukrán kormányra szokott utalni – egyértelművé tette, hogy Kijevet hibáztatja.

De a hátborzongató videók, amelyeken a támadók hidegvérrel gyilkolják a koncertlátogatókat, és felgyújtják az orosz főváros egyik legnépszerűbb szórakozóhelyét, szétzúzták Putyin erőfeszítéseit, hogy Oroszországot erősnek és egységesnek mutassa be.

A támadás mindössze öt nappal azután történt, hogy a Kreml által erősen ellenőrzött választásokon elnyerte újabb hatéves mandátumát. Putyin a választást arra használta fel, hogy biztosítsa magát politikájának nagyarányú lakossági támogatásáról.

Annak ellenére, hogy Putyin retorikája Ukrajnát igyekezett belekeverni a történetbe, elemzők, volt amerikai biztonsági tisztviselők és az orosz elit tagjai szerint a támadás aláhúzta Putyin háborús rendszerének sebezhetőségét, amely akkor is nyilvánvalóvá vált, amikor Jevgenyij Prigozsin júniusban a Wagner zsoldosai élén rövid életű lázadásba kezdett, amelynek célja a védelmi tárca vezető tisztviselőinek eltávolítása volt.

A rezsim ilyen kritikus helyzetekben mutatja meg gyengeségét. Bár Prigozsin feladta a felkelést, a kár egyértelmű volt. Akkor, akárcsak a hétvégi események során, Putyin órákig nem jelent meg a nyilvánosság előtt. A nehéz pillanatokban Putyin mindig eltűnik

– mondta Andrej Kolesznyikov, a Carnegie Russia Eurasia Center vezető munkatársa.

Alig három nappal a Crocus City Hall elleni támadás előtt Putyin „nyílt zsarolásnak” és „a társadalmunk destabilizálására tett kísérletnek” minősítette az Egyesült Államok figyelmeztetését egy esetleges közelgő terrortámadásról.

Mivel azonban az orosz vezető tekintélyelvűen kormányoz, és gyakorlatilag senki sem hajlandó szembemenni vele, nem valószínű, hogy bármilyen kritikával kell szembenéznie, amiért nem vette komolyabban a figyelmeztetést.

Az orosz hírszerzés kudarca

Az elszánt és jól képzett terrorista sejtek kiszűrése egyetlen ország biztonsági szolgálata számára sem könnyű feladat, de számos jel utal arra, hogy a pénteki támadás megakadályozása nagyrészt az orosz hatóságok katasztrofális biztonsági kudarcának köszönhető – írja elemzésében a The Guardian. 

Először is, március elején az amerikai kormány nyilvános figyelmeztetést adott közre, hogy tudomást szerzett arról, terroristák „Moszkvában a közeljövőben sok áldozattal járó támadásra készülnek”. A közlés, amelyet az orosz kormánnyal bizalmasan is megosztottak, azt sugallta, hogy Washington meglehetősen konkrét értesüléseket szerzett egy közelgő támadásról. Putyin azonban három nappal a támadás előtt lesöpörte ezeket, és rémhírterjesztési kísérletnek nevezte őket.

Annak fényében, hogy Putyin nyilvánosan hárította el a fenyegetést, úgy tűnik, hogy az orosz hatóságok nem tettek további biztonsági intézkedéseket. A rendőrség olyan lassan reagált a támadásokra, hogy a maroknyi támadó kedvére kószálhatott a helyszínen, több mint 100 embert ölt meg, majd elszökhetett anélkül, hogy elfogták vagy a helyszínen ártalmatlanították volna.

Egy olyan országban, amelynek hatalmas, kiterjedt biztonsági apparátusa van, ez a lassú reakció megdöbbentő. Egyes oroszok élesen összehasonlították a pénteki rendőri válaszlépések hiányát azzal az elsöprő rendőri jelenléttel, amely Alekszej Navalnij ellenzéki vezető temetésén volt tapasztalható.

Az FSZB nyilvánvalóan rosszul állította fel a prioritásokat. Fő erőforrásaikat Ukrajnára és a hazai ellenzékre összpontosították. Ezeket a prioritásokat felülről határozták meg

– mondta Mark Galeotti, az orosz biztonsági szolgálatok szakértője.

Az Ukrajna lerohanása óta eltelt két évben a másként gondolkodók elleni fellépés fokozódott, Putyin biztonsági szolgálatai olyan emberekre szálltak rá, akik lájkolták a háborúellenes tartalmakat a közösségi médiában, LMBTQ+-kamaszokra, akiket ma már „szélsőségességgel” lehet vádolni pusztán azért, mert részt vesznek meleg klubesteken, és olyanokra, akik virágot helyeztek el Navalnij emlékére.

Biztonsági tisztviselők ezreit helyezték át a napi munkájukból, hogy irányítsák Ukrajna újonnan megszállt részeinek átvételét, begyűjtsék az ukrán szimpatizánsokat, és terrort szítsanak egy idegen országban ahelyett, hogy a hazai biztonsági fenyegetésekre figyeltek volna.

Az az érzés is kialakult, hogy a Putyin uralmának első évtizede alatt folyamatosan jelen lévő belföldi iszlamista terrorizmus jelentette fenyegetés alábbhagyott. Az észak-kaukázusi térségben alkalmazott erőskezű taktikák, valamint az, hogy néhány évvel ezelőtt több ezer radikálisnak engedélyezték, hogy Szíriába és Irakba távozzon, azt az érzést keltette, hogy az iszlamista terror elleni harc véget ért.

Mindenki megnyugodott, és általános volt az az érzés, hogy már nincs komoly fenyegetés

– mondta egy elemző, aki ezzel a jelenséggel foglalkozik Oroszországon belül.

A pénteki támadás dinamikája – az elkövetők többsége nyilvánvalóan radikalizálódott tádzsikisztáni állampolgár – különbözik a Putyin kormányzásának korai időszakában elkövetett terrortámadásoktól, amikor az elkövetők általában az Észak-Kaukázusból érkeztek.

Galeotti elmondta, hogy

a közép-ázsiai iszlám terrorizmus továbbra is komoly problémát jelent az FSZB számára. Az FSZB-nek nagy tapasztalata van a kaukázusi szélsőségesekkel való küzdelemben, erre hatalmas erőforrásokat fordítottak, de Közép-Ázsia inkább vakfolt.

A támadás után, ahogy az várható volt, szóbeszédek és vad elméletek kezdtek keringeni arról, hogy ki lehetett a felelős „valójában” – még akkor is, amikor az Iszlám Állam vállalta a vérontásért a felelősséget.

Putyin utalt a támadások feltételezett ukrán kapcsolataira. Az orosz háborúpárti kommentátorok még tovább mentek, és összehangoltan azt igyekeztek sugallni, hogy az Iszlám Állam állításai csak elterelések, és a támadásokat valójában Kijev szervezte. Ukrajna ezt hevesen tagadta.

Eközben az ukrán katonai hírszerzés és néhány nyugati kommentátor szerint az egész esemény egy „hamis zászlós” művelet volt, amelyet a Kreml szervezett vagy segített elő, hogy megszilárdítsa az ukrajnai háborús erőfeszítéseket.

Egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy bármelyik felvetés igaz lenne, bár az orosz források ukrán részvételre vonatkozó összehangolt állításai arra utalnak, hogy a Kreml politikai haszonszerzésre kívánja felhasználni a támadások utóhatását.

Az elkövetkező napok fogják megmutatni, hogy a Kreml ukrán részvételre vonatkozó állításai csupán figyelemelterelő taktikát jelentenek-e a hírszerzési kudarcról, vagy pedig a háborús retorika fokozására használják fel ezeket.

Sok társadalomban komoly politikai kérdések merülnének fel egy ilyen támadás után, de Putyin ritkán bünteti a beosztottakat a kudarcokért, és valószínűleg el akarja kerülni, hogy túl sok szó essen a hírszerzési katasztrófáról.

Az ember azt gondolná, hogy az FSZB-nél fejeknek kellene hullaniuk, de az ukrajnai invázióban elkövetett hírszerzési hibákért nem történt érdemi megtorlás. Putyin habozik egy nagyobb átszervezést végrehajtani

– mondta Galeotti.

(Borítókép: Putyin orosz elnök gyertyát gyújt a Crocus City Hall elleni merénylet áldozatainak emlékére 2024. március 24-én. Fotó: Sputnik / Mikhail Metzel / Pool / Reuters)