MIT KERES éPPEN MOST KíNáBAN A NéMET KANCELLáR?

A volt sanghaji magyar főkonzul elöljáróban kifejtette, hogy az EU 2019 óta egyre távolságtartóbb Kínával kapcsolatban, míg a 2000-es évek elején még együttműködő partnerként tekintettek az ázsiai óriásra, addig ma már vetélytársként és veszélyként kezelik Kínát. Emellett az amerikai–kínai kereskedelmi háborúból kinőtt már-már hidegháborús helyzet is nagyban rányomja a bélyegét az EU és a Kína közötti kapcsolatokra. Az uniós Kína-politika jelenleg az amerikai „de-coupling” mintájára az európai „de-risking” politika jellemzi, azaz csökkenteni akarja a Kínától való függőséget.

Ennek ellenére azonban a tagállamok egy része igyekszik szorosabbra fűzni kapcsolatait Kínával. Horváth Levente utalt arra, hogy Scholz német kancellár már 2022 novemberében is nagy üzleti delegáció élén járt Pekingben, közvetlenül a Kínai Kommunista Párt XX. Kongresszusa után, amelyen Hszi Csin-ping elnököt harmadszorra is főtitkárrá, ezzel együtt államfővé választották. Emmanuel Macron francia elnök 50 fős üzleti delegációval tett látogatást tavaly Kínában, ahová ellátogatott Orbán Viktor miniszterelnök is, amikor a III. Övezet és Út Fórumon vett részt. Emellett a spanyol, a holland és a belga kormányfő is járt Kínában az elmúlt év során. Idén pedig Olaszország államfőjét és miniszterelnökét is Kínába várják.

Scholzot mostani útján a zöldpárti környezetvédelmi és földművelésügyi miniszterek, továbbá a szabaddemokrata párti közlekedési miniszter mellett a Siemens, Mercedes, BMW, Volkswagen, Bayer, Bosch és más német nagyvállalatok vezetői is elkísérték. Kínai és nyugati elemzők szerint is a delegáció összetétele azt mutatja, hogy Németország a gazdasági recesszióból való kilábalásnál nagyban számít Kína támogatására.

Scholz egyébként 2022-ben is találkozott Hszi elnökkel, és mostani pekingi megbeszélésükön a kölcsönös együttműködés fontosságát és annak potenciális előnyeit hangsúlyozta a kínai vezető. Hszi szerint „hatalmas” potenciál van a Kína és Németország közötti, mindkét fél számára kölcsönösen előnyös együttműködésben, amelyet véleménye szerint ki kell használni. Közölte, hogy a Kína és Németország közötti együttműködés nem „kockázat”, hanem garancia a stabil kapcsolatokra és lehetőség a jövőre nézve. A kínai elnök hozzátette, hogy a Németországgal fenntartott kétoldalú kapcsolatok folyamatosan fejlődni fognak, amíg mindketten tiszteletben tartják egymást, és a vitás kérdések fenntartása mellett keresik a „közös pontokat”.

Arról is beszélt, hogy országaik ipari és beszállítói láncai mélyen összefonódnak, piacaik pedig nagymértékben függnek egymástól. Az ukrajnai háborúval kapcsolatban Hszi felszólította az összes érintett felet, hogy dolgozzanak együtt a béke mielőbbi helyreállítása érdekében, nehogy a konfliktus ellenőrizhetetlenné váljon. Megerősítette, hogy

Előzőleg a sanghaji Tongji Egyetem diákjai előtt arról beszélt a kancellár, hogy egyszer majd Németországban és Európában is lesznek kínai autók. „Az egyetlen dolog, aminek mindig világosnak kell lennie, hogy a versenynek tisztességesnek kell maradnia. Más szóval, hogy ne legyen dömping és túltermelés, és a szerzői jogokat se sértsék meg” – tette hozzá Olaf Scholz.

Másról beszél a hivatalos kommunikáció, és mást mutat a gazdaság

Míg a zöldpárti német külügyminiszter az amerikai Kína-politikát támogatva lediktátorozza Hszi elnököt, és Peking-ellenes kommunikációt folytat, tehát a német kormány kommunikációs szinten a nyugati blokkot támogatja, ha megnézzük a gazdasági számokat, akkor azt láthatjuk, hogy a kínai és német gazdaság egyre szorosabban kötődik össze.

Az Eurázsia Központ igazgatója rámutatott, hogy Kína az elmúlt 8 évben Németország legnagyobb kereskedelmi partnere volt, továbbá 2022-ben, majd 2023-ban is a Kínában jelen levő több mint 5000 német vállalat befektetése rekordot döntött a közel 12 milliárdos értékkel, amely egyébként a teljes német FDI 10 százalékát tette ki.

Csak az elmúlt három évben annyi német FDI érkezett Kínába, mint az azt megelőző 6 évben. A Bosch például egymilliárd euró értékben K+F-központot is létrehoz Szucsouban, de a Mercedes is a kínai Geelyvel közösen fejleszt autókat és motorokat

– emlékeztetett az egykori diplomata.

A német gazdaság nehéz helyzetben van, és számára az elsődleges gazdasági partner Kína, amely egyben hatalmas piac, ahol sokkal több német termék elfér. Jól példázza ezt, hogy míg Amerikában 500-600 ezer Volkswagent vesznek évente, addig Kínában 3 millió feletti számban, de a BMW és a Mercedes is kétszer-háromszor annyi autót értékesít Kínában, mint az USA-ban. Több német nagyvállalat bevételének – például a Boschnak – több mint 15 százaléka Kínában generálódik, annyi, mint az Egyesült Államokban, Kanadában és Mexikóban összesen.

A kérdésre, hogy igazán mely területeken függ Európa a kínai gazdasági kapcsolatoktól, a volt sanghaji főkonzul azt mondta, az idézett gazdasági adatokból jól látható, hogy kereskedelmi és befektetési szempontból a kínai piac igen fontos Németországnak, de az uniós tagállamoknak is.

Az Európai Bizottság azonban rossz szemmel nézi, hogy a kínai termékek állami támogatással jönnek be az európai szabadpiacra. A bizottság korábban már a napelemek, acél- és alumíniumipar, optikai kábelek, normál és elektromos kerékpárok esetében is indított vizsgálatot, amelyet követően különböző védővámokkal szigorított ezeken a területeken. 

A berlini kormány tavaly kiadott Kína-stratégiája megállapítja, hogy az ország túlzottan függ Kínától az orvostechnológia, a gyógyszerek, köztük az antibiotikumok, az informatika, a félvezetőgyártás, valamint az energetikai átmenethez szükséges különböző fémek és ritkaföldfémek tekintetében.

Ugyanakkor talán a legfontosabb pont, hogy a fenntarthatóság és a zöldesítés világában, továbbá a technológiai versenyben az akkumulátorokhoz, zöldenergiához szükséges lítium és egyéb ritkaföldfémek váltak a fehér arannyá, amelyben Kína jár az élen. Kína már az 1980-as években stratégiai fontosságúnak minősítette a ritkaföldfémeket, és mára ellenőrzi is a világ ritkaföldfém-termelésének 60 százalékát, miközben 80-90 százalékos monopóliumot élvez a lítium finomítás terén.

Vannak azért ideológiai jellegű eltérések

A felvetésre, hogy hol vannak különbségek a gazdasági megközelítésekben, Horváth Levente azt mondta, hogy a gazdasági megközelítésben fellelhető „másként látás” valójában ideológiai jellegű. A világrendi átalakulásban előtérbe kerültek olyan kérdések – Tajvan, ujgurok helyzete, emberi jogok, más belpolitikai ügyek –, amelyek az elmúlt 30-40 évben nem zavarták a német kormány kínai együttműködését. Kína gazdasági erősödését és fejlődését azonban ezzel próbálják visszatartani. 

Az ideológiai nézeteket félretéve a német gazdaság számára a legfőbb kérdés most az autópiac lehet, ugyanis egyre több kínai elektromosautó-márka jelenik meg a piacon, míg a német autógyárak le vannak maradva az elektromos autók fejlesztésében. Olaf Scholz azonban optimistán nyilatkozott erről tavaly, elmondása szerint amíg az 1980-as években a japán autók térnyerésével riogattak, addig 20 évvel később már a dél-koreai autók miatt aggódott a Nyugat, most pedig a kínai kocsik miatt. Ugyanakkor a német autógyártók versenyképessége nem kérdéses. „A versenynek ösztönöznie kell minket, nem pedig megijesztenie” – mondta a német kancellár a müncheni autókiállításon tavaly szeptemberben. 

Emellett sok politikai tárgyaláson megjelenik, és Scholz is elmondta újságíróknak, hogy szeretnék a megbeszélések során elérni a külföldi vállalatok jogainak garantálását, hogy tisztességes versenyfeltételek legyenek a Kínában működő helyi cégekkel is, és hogy a közbeszerzési pályázatokhoz is hozzáférjenek. Mondta ezt a kancellár úgy, hogy az elmúlt két évben is rekordokat döntöttek a német vállalatok befektetései Kínában.

(Borítókép: Olaf Scholz [SPD] szövetségi kancellár sajtónyilatkozat közben beszél Sanghajban. Fotó: dpa / picture alliance / Getty Images)