RéSZLETES VALLOMáST TETT PORTIK TAMáS FIA A BíRóSáGON

Terepszínű ruhás kommandósok gyűrűjében érkezett az első tárgyalására Portik Tamás fia a Pesti Központi Kerületi Bíróságra. A svájci állampolgárságú fiatal férfitől mindössze pár méterre ült az általa megtámadott bíró, Póta Péter, amíg az ügyész ismertette vádiratában annak a bizonyos január 30-i napnak a történéseit.

Aznap nem indult zökkenőmentesen a Fenyő-gyilkosság tárgyalása, először a biztonságiakat, majd a rendőrséget kellett értesíteni a másodrendű vádlott, Portik Tamás fia miatt. A tárgyalás kezdete előtt, amikor Póta Péter tanácselnök megérkezett a teremhez, a férfi az útját állta, majd egy rövid szóváltást követően Portik fia egy pohár kávét öntött a bíró arcába. Végül a Pesti Srácok újságírója, Szemán László lépett közbe, és vitte arrébb a fiatal férfit. Először a Fővárosi Törvényszék biztonsági szolgálata érkezett a helyszínre, majd a Budapesti Rendőr-főkapitányság munkatársai kezdték meg az adatrögzítést.

Ifjabb Portik Tamás a szándékosságot nem ismerte be a vallomásában, ahogy a további részleteket is vitatja, ezzel a mai meghallgatás tárgyalásba fordult át. Védelmét az a Szikinger István látja el, aki korábban apját képviselte a Fenyő-ügyben.

Megromlott apjával a kapcsolata

A zakóban és lábbilincsben elővezetett férfi részletesen válaszolt László Ádám bíró kérdéseire. Elmondta, hogy apjával hatéves koráig csak hétvégente, majd később még ritkábban találkoztak. Szorosnak nem volt mondható a kapcsolat, majd tavaly novemberben ez meg is romlott, amikor apjának ügyvédet próbált keresni. A fiatal férfi ugyanis nem tudott neki addig védőt találni, amíg Magyarországon tartózkodott, pedig közel 40 ügyvéddel konzultált apja ügyében. Az ifjabb Portik Tamás nem tudott tovább maradni, ezért apja megharagudott rá, pedig tudott róla, hogy februártól már fontos állás vár a fiára.

Ezzel áttért a részletes vallomására, amikor is elmagyarázta, hogy miért nem akarták az ügyvédek elvállalni apja ügyét, majd hozzátette, hogy apja az akkori meghatalmazott ügyvédjével úgy összeveszett, hogy az nem akarta elmondani a védőbeszédet. Kirendelt védőt rendeltek volna ki mellé, ám Portik állítása szerint sorsolás helyett Póta Péter ismét a meghatalmazott védőt jelölte meg, immáron már kirendeltként. 

A bíróval akart beszélni

Január 30-án a terem előtt várakozott, hogy beszéljen ismételten a bíróval, eközben igazságtalannak érezte a helyzetet, amibe került. Tájékoztatták az eljárási szabályokról, de azt nem tudta, hogy a bírót nem keresheti meg személyesen, de még telefonon sem. 

Azt hitte, célravezető lesz, ha a tárgyalás előtt szóvá teszi a bírónak, hogy nem jogszerű az ügyvéd kirendeltsége. Várakozás közben megkérdezte, hogy mikorra várható Póta Péter érkezése, eközben egy kávéspoharat tartott a kezében. A bíróságon felmutatott poharat felismerte, és megerősítette, hogy azzal a kezében várt a terem előtt. 

Nem akartam megzavarni a tárgyalást, még előtte fel akartam tenni neki a kérdést

– mondta, hozzátéve, hogy ekkor már frusztrált állapotban volt, de nem akarta a tárgyalóteremben megszólítani az eljáró bírót.

Állítja, hogy nem állt le a kérdésekkel, hiába szólította fel több alkalommal is Póta Péter, hogy hagyja abba. Nem zár ki semmilyen lehetőséget, mert olyan feldúlt állapotban volt, így elképzelhető, hogy ráborította a kávét. De állítja, hogy meglökték őt, és olyan gyorsan történt minden, hogy a következő pillanatban már a Pesti Srácok újságírója lefogta, és leültette a padra. Erős volt benne az igazságérzet, nem gondolta, hogy problémát okozhatna, ahogy a kávét sem tervezte a tanácselnökre önteni. 

Elnézést kért a történtek miatt

László Ádám felolvasta a nyomozás során, a történtek után tizenkét órával tett vallomását, ezt azonban már nem tartotta fenn. Helyette egy kézzel írt vallomást nyújtott be a bírónak, amiben elismételte, hogy nem akart ártani a bírónak, és kifejezetten távol szeretne maradni az apjától. Több ilyen eset kialakulásának az esélyét sem szeretné megadni, majd a szövegben bocsánatot kért Póta Pétertől.

Édesapám ügyét semmiféleképpen nem akartam befolyásolni, és nem is tudtam volna. Abszurd, hogy a bíró kizárását próbáltam volna elérni

– olvasta a kézzel írott levelét, majd elmondta, hogy apjával nem volt szoros a kapcsolata, a börtönben is maximum három alkalommal látogatta meg. Nem kíván Magyarországra költözni, és töröltette magát a kapcsolattartói státuszból. Végül hozzátette, ha apja nem hívatja, hogy keressen neki ügyvédet, akkor nem kellett volna az elmúlt két hónap borzalmain keresztülmennie. 

„Engedjenek a gyermekeimhez hazamenni!” – zárta a sorait ifjabb Portik Tamás.

Nem fogadja el a bocsánatkérést

A meghallgatása után Póta Péter állt a bíróság elé, hogy sértettként vallomást tegyen. A tanácselnök részletesen elmondta, hogy ő volt az eljáró bíró a Fenyő-ügyben, amikor a fiatal férfi odalépett hozzá a tárgyalás előtt. Soha nem beszéltek korábban, még telefonon sem volt hajlandó beszélni az ügy vádlottjának fiával. Az ominózus alkalommal viszont úgy érezte, hogy a személyi szabadságában nem akadályozta őt ifjabb Portik Tamás, de az aurájában volt már a fiatal férfi, aki szüntelenül mondta a magáét.

Nem érintette meg őt, nem tartóztatta fel, de szerinte nem löttyentés volt a vádlott részéről. A mozdulatot azonban nem látta, csak azt érzékelte, hogy kávé ömlik a szemébe, és kérte a jelenlévőket, hogy ne engedjék a férfit elmenni a helyszínről.

Póta Péter a bocsánatkérést nem fogadta el, mert úgy gondolja, szándékosan cselekedett, de tudomásul vette azt.

A bíróság ezek után sorra hallgatta meg az ügy tanúit, köztük Fenyő-ügyben eljáró ügyésznőt és az újságírót, aki megragadta az ifjabb Portik Tamást. Szemán László érzékelte, hogy a fiatal férfi fellépése akár még fizikai atrocitásig is eljuthat, ezért lépett közéjük. Ő maga már kávéspoharat nem látott a kezében, abban a hitben volt, hogy meg fogja ütni Póta Pétert. 

Szemán László részletesen mutatta be a bíróságnak és az ifjú vádlottnak, hogy meglátása szerint mi történt abban a néhány másodpercben, amikor megtörtént az atrocitás. Portik Tamás azonban jelezte, hogy szerinte nem beszélt trágár hangnemben a bíróval és nem is üvöltözött vele.

Apját végül elítélték

Februárban egy egész napot felölelt a Fenyő-gyilkosság elsőfokú ítéletének indoklása. A szigorú biztonsági ellenőrzések után Póta Péter még reggel kilenc előtt kihirdette a döntését, amit késő délutánig indokolt az ügy résztvevőinek. A verdikt szerint Gyárfás Tamást hét évre, míg Portik Tamást életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte.

A döntés azonban nem jogerős, mert az ellen az ügyészség és a vádlottak is fellebbeztek. 

Az ügyészség szerint Gyárfás és Fenyő között az 1990-es évek közepétől üzleti vita, hatalmi harc és erős személyes ellentét alakult ki. A vádirat szerint Gyárfás 1997-ben elhatározta, hogy megöleti Fenyőt. Emiatt 1997 szeptemberében megbízta Tasnádi Pétert, hogy ölesse meg vetélytársát. Tasnádi a megbízást 12 millió forintért vállalta, azonban miután átvett 6 millió forint előleget, nem teljesítette a feladatot. Emiatt Gyárfás megbízta Portik Tamást, akit 1994 óta ismert, hogy ölesse meg Fenyő Jánost. Portik Jozef Rohácnak adta ki a feladatot, aki végre is hajtotta a gyilkosságot.

(Borítókép: Ifj. Portik Tamás tárgyalása 2024. március 27-én. Fotó: Tövissi Bence / Index)